Túra a gyerkőcökkel



Már említettem párszor, hogy egy erdő mellett lakunk, és gyakran el szoktunk menni Báltoval sétálni. Amikor megtudtam, hogy egy kis 8 km-es túra lesz az erdőben a gyerkőcöknek egyből megkérdeztem a szervezőt, hogy elmehetnék-e én is a kutyusommal. Ebben a kis faluban mindenki ismer mindenkit, és Báltot is.(mivel már augusztus óta látják, hogy sétálok a kutyussal a faluban is) Tudják, hogy nem mérges kutya, és gyerekek között is nyugodtan viselkedik így nem volt kérdés, hogy jöhetne-e ő is. Rádumáltam Christywolf barátnőmet is, hogy jöjjön el erre a hétvégére és aludjon itt. Eredetileg úgy terveztük, hogy akkor kihozná Suzit is, és ő is jönne a túrára. De mivel vasárnap ment volt haza, és másnap már november elseje lett volna attól tartottunk, hogy nagyon sokan lennének a buszokon, és így nem hozta ki a kutyust. De a tavaszi szünetben tuti, hogy majd Suzit is kihozza egy nagyobb túrára. :)

Reggel tíz órakor indultunk el a faluból. Nem volt nagy tömeg körülbelül nyolcan tízen voltunk, de mi nagyon élveztük, és Balto is. Egyszer Kriszti egyszer én vittem Báltot. Nagyon élvezte csak az zavarta, amikor nem ő ment legelöl, és akkor nagyon húzott. De amikor megékeztünk az erdei suliba, és megetettem, megitattam egyből bevágta a szunyát. A túravezetőnek, és a kicsiknek is nagyon tetszett Báltonak pedig a potyafalatok nyerték el a tetszését szalonnasütés közben.

Ha lesz, még ilyen túra biztosan el fogok menni Báltoval. Amikor csak ketten megyünk, az erdőbe sétálni akkor nem merek ilyen messzire elmenni egyedül vele, mert attól tartok, hogy találkozunk egy vaddisznóval. Ezek a jószágok az embert nem támadják meg, de ha egy kutya is ott van, akkor más a helyzet. A túrázásra azért mertem elvinni, mert az állatok ösztönösen elkerülik a csoportos túrázókat, mert sokan vannak.

Firkantás időpontja: 2010. 11.10.